BGA-12-HA-02-0982
EGYÜTTMŰKÖDÉS SZAKKÉPZŐ ISKOLÁK KÖZÖTT
BLOG ÉLŐ WEBKAMERAKÉP
Képek -

Ismét izgatottan kelt fel mindenki. Melegen kellett felöltözzünk, mert esett a hó. Mivel az előző nap sikeresen befejeztünk minden szakmai feladatunkat, ezért kirándulni mentünk a reggeli elfogyasztása után.
Miután elfoglaltuk helyünket a buszon, elindultunk Brassóba, ami Erdély délkeleti részén, a Kárpát-kanyarban, a Barcasági-medencében fekszik, a Cenk hegy lábánál. A városban rengeteg látnivaló van. Először felsétáltunk a 64 méterrel a város fölé emelkedő Fellegvárhoz, ám sajnos csak kívülről tudtuk megtekinteni, mert restaurálás alatt volt. Kár hogy nem nézhettük meg, hisz a várban ma középkori étterem és fegyverkiállítás működik. A domboldalt parkerdő borítja, melyet sétányok szelnek át.



Ezt követően átsétáltunk a belvárosi sétálóutcán és a város főterén. Ellátogattunk a híres szász evangélikus Fekete Templomhoz, mely az ország legnagyobb temploma. Nevét az 1689. április 21-én a város legnagyobb részét elhamvasztó tűzvészről kapta, amelyben bekormozódott. A modern kori felújításkor eltávolították róla a koromréteget.
Miután végigjártuk a templomot, egy kis szabad program következett. Ebben az 1-2 órácskában mindenki oda ment, ami őt a legjobban vonzotta: volt, aki szétnézett a városba, valaki bemenekült a legközelebbi kávézóba a hóesés elől. Azonban akadt közöttünk olyan, aki a hideg ellenére a Cenk hegyhez ment, hogy közelebbről is megcsodálhassa. A Cenk egy körülbelül 960 méter tengerszint feletti magasságú hegytömb. Gyönyörű kilátás nyílik róla Brassóra.
A szabadidő után a főtéren találkoztunk, onnan indultunk el együtt a buszhoz, hogy visszavigyen minket Sepsiszentgyörgyre. Az iskolába már finom ebéd várt ránk. Azt követően, hogy mindenki jóllakott, meg akartuk látogatni az előző napról kimaradt Székely Nemzeti Múzeumot, de lekéstük a látogatási időt. Ismét holnapra marad ez a program.
Mivel a múzeumlátogatás nem sikerült, ezért hozzáláttunk az eredményjelző tábla kipróbálásának előkészületeihez. A tábla fel lett szerelve, már csak arra várt, hogy átöltözzünk valami sportosabb felszerelésbe. A Gábor Dénes diákjai megmérkőztek a Puskás Tivadar tanulóival. 3 meccset játszottunk: először fociztunk, utána kosárlabdáztunk, végül pedig kézilabdáztunk. Sajnos mind a 3 sportágban mi vesztettünk, azonban felvidított minket az a tudat, hogy a tábla tökéletesen működik, és nem hiába dolgoztunk annyit.



A mérkőzések után szabad program következett, de természetesen a megadott időre el kellett foglalnunk ágyainkat.
Ismét jó és egyben fárasztó napon voltunk túl, így mindenkire ráfért, hogy kialudhassa magát. Tudtuk, hogy másnap is nehéz nap elé nézünk, hiszen sok más szép várost és falut fogunk meglátogatni.